Helyi Esélyegyenlőségi Program (HEP)
2014.04.26 15:43Helyi Esélyegyenlőségi Program (HEP)
Bevezetés
Összhangban az Egyenlő Bánásmódról és az Esélyegyenlőség Előmozdításáról szóló 2003.
évi CXXV. törvény, a helyi esélyegyenlőségi programok elkészítésének szabályairól és az
esélyegyenlőségi mentorokról szóló 321/2011. (XII. 27.) Korm. rendelet és a helyi
esélyegyenlőségi program elkészítésének részletes szabályairól szóló 2/2012. (VI. 5.) EMMI
rendelet rendelkezéseivel, Ellend Községi Önkormányzat Esélyegyenlőségi Programban
rögzíti az esélyegyenlőség érdekében szükséges feladatokat.
Az önkormányzat vállalja, hogy az elkészült és elfogadott Esélyegyenlőségi Programmal
összehangolja a település más dokumentumait1, valamint az önkormányzat fenntartásában
lévő intézmények működtetését. Vállalja továbbá, hogy az Esélyegyenlőségi Program
elkészítése során bevonja partneri kapcsolatrendszerét, különös tekintettel a köznevelés állami
és nem állami intézményfenntartóira.
Jelen helyzetelemzés az Esélyegyenlőségi Program megalapozását szolgálja.
A település története
A település története a kutatások alapján a rézkorig nyúlik vissza. Dombay János 1938-tól
kezdő ásatásai alapján a község határa már a rézkorban is lakott volt, ezt igazolják a Borsós és
Dolena dűlőben talált maradványok. Ezen a helyen került elő a mai községtől északra, az
ellendi fibula néven ismertté vált, országos ismertségre szert tett régészeti lelet. A VI.
században az avarok telepedtek le a területen, temetkezési helyük a Közszál dűlőben került
feltárásra. A Nagy-gödör dűlőben feltárt, Szent István-kori temető 62-es sírjában talált női
ezüst gyűrű a település címerének központi motívuma. Győrffy leírása szerint a Gyöngyös és
a Hódos patak közt, a mai községtől északra terült el a település elődje, a Geresd nevű árpádkori
település. Ebben az időben két nemesi család és baranyai várjobbágyok éltek itt, a
település első ismert birtokosa Geresdi Tamás megyei nemes volt. A község lakossága az
1300-as években költözhetett a mai helyére, és nem kizárható, hogy a település neve az
Óváriak ellen indított peréből ered. A leírások szerint „a község egy részét várjobbágyok
perlik Óváriak ellen előbbiek javáról, utóbbiak győzelmére”. A település 1311-ben az Óváriak
birtoka lett. Az Ellend helységnevet először egy 1407. március 12-én kelt oklevélben
olvashatjuk: „A pécsváradi konvent előtt megjelent János kozári jobbágy és az Ellendben lakó
Gergely kilenc dénár-márkáért eladják szőlőjüket a konvent jobbágyainak” - Zsigmond
oklevelek II. kötet 23. oldalán írtak szerint. A XVIII. századig Ellend nem része a Pécsváradi
Bencés Apátságnak. A szájhagyomány szerint a Bencevölgyben bencés kolostor állt, ami
valószínűleg túlzás, de a feltárások során felszínre került maradványok szerint
feltételezhető,m hogy részbirtokuk és épületük is volt a településen. A település többnyire
királyi birtok volt, de pereskedett érte a pécsi püspök és a pécsváradi apát is.
1564-ben Geszti Ferenc, 12574-ben Henyei Miklós volt a falu birtokosa. 1773-ban Mária
Terézia a község egy részét – „ellendi puszta” – az Egyetemi Alaphoz csatolta. A királyi
kamara sajátjaként kezelte a települést, és 1785-től a Fekete erdő környékéről német
jobbágyokat telepített be (6 családot). A betelepítettek a község egy részén kaptak szántót és
rétet (Németföldek, Németrét). Utcájuk a mai Kossuth utca volt, melyet régen Németutcának
hívtak.
A települést 1554-ben 14 adózó család lakta, 1732-ben azonban már csak 12 család élt a
településen. Ebben az időben a község már nem a hásságyi, hanem a berkesdi plébániához
tartozott. Itt az első ismert plébános Horváth János volt 1732-ig, amikor győri kanonokká
nevezték ki. Ő vezette az első „Fragmenta” anyakönyveket.
Mezőgazdaság
A község mezőgazdasági adottsága jó, erdő,
rét, szántó, kert, szóló megfelelő arányban
volt található, és nyugodt megélhetést
biztosított a lakosságnak és a szomszéd
faluból idénymunkára átjáró
napszámosoknak is. A szántók átlagos
minőségűek (18 ak/ha) voltak. Az átlagos
birtoknagyság 15 hold körül lehetett.
5
Nagyobb terület az Egyetemi Alaphoz tartozó ellendi
puszta volt, a földosztásig bérlő gazdálkodott rajta. A
község villamosítása már 1928-ban megtörtént és pár
éven belül a gazdaságot több mint egyharmadában
villanymotor lett beszerelve. Nem voltak nagy
gazdaságok, de egészséges összetételű, összetartó
község volt. A településen a múltban domináns volt a
mezőgazdasági tevékenység, így a szőlő- és
gabonatermesztés, a belterjes állattartáshoz jó minőségű
rétek biztosították a szénaszükségletet. A birkák rendszeres legeltetése a községi erdőben a
pásztor, míg a szarvasmarhák legeltetése a gyerekek feladata volt. 1951-ben alakult meg az
első, majd 1960-ban a második termelőszövetkezet. 1964-ben egyesült Berkesd, Pereked,
Szilágy, majd Bogád, Romonya, Nagykozár, Hird, Hosszúhetény, Somogy, Vasas
szövetkezeteivel „Zengőgyöngye” Mgtsz. néven. Helyben a Tsz nem teremtett
munkalehetőséget, és a háztáji gazdaságokat sem támogatták. A Tsz. működése alatt a község
rétjei elvadultak, az erők nagy része kivágásra került. A Tsz. 2000-ben került felszámolásra,
azóta a földek nagy részét bérlők művelik.